Széchenyi Zsigmond
Ünnepnapok

Gróf SZÉCHENYI ZSIGMOND (1898–1967)

Hitvallásának második részében a férfikor hazai és európai vadászatairól számol be, sorra veszi „vadászati főkönyve” piros betűs ünnepeit, „emlékzsákmánya” által páratlan korrajzot nyújtva a XX. század első felének soha meg nem ismételhető vadászatairól. Lebilincselő stílusával tapasztalattá, elvvé összegezi mindazt, amit egy gazdag élet élményei és töprengései elmondhatnak a természetről, vadról, vadászetikáról, vadnevelésről, a puskázás gyakorlatáról. Közben itt is, ott is felbukkannak a valóság másfajta képei – egy elsüllyedt világ vonásai, apró jellemző részletek egy eltűnt osztály életéből: mögöttük ma már háttérként a történelem tanulságai feszülnek ki még akkor is, ha az író nem utal rájuk. Éppen ez emeli ki a többi közül ezt a művét – sajátos vadászemlékirattá teszi, amelyből éppúgy sugárzik az emlékezés kötelességérzete, a vadászat etikája, mint a természet áhítatos, tudós ismerete és szeretete. Az író legérettebb műve, mely joggal lehet minden magyar vadász bibliája. A könyvet Schell József rajzai díszítik.